A LEMONDÁS ÍZE

legszebb álmomban roskadásig telt
fa alatt állok és csak nézem a lével
telt sárga gömböket mint egy nekem
rendelt galaxis megannyi csillagát mit
garmadával szedhetnék ölembe hogy
lopott óráimban mint hű eb a zsákmányt
eléd tehessem szedhetném garmadával
és lásd nem szedem nem szedhetem le
mégsem 
csak nézem hogy csorog az édes
lé 
a csillagok sárga fénye a csattanásig
feszülő burokból le a földre legszebb
álmomban az édenkert legdúsabb fájáról
a lemondás gyönyörét ízlelgetem

Maja freskó a kozmosz teremtéséről (San Bartolo, Mexikó)

Maja freskó a kozmosz teremtéséről (San Bartolo, Mexikó)

 

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    “legszebb álmomban” én is így érzem… remek keserédes…

  2. Vajdics Anikó szerint:

    A “szokásos” kibuggyanó vers. A magja évek óta megvan. Most érett gyümölccsé pár perc alatt.
    Köszönöm hozzászólásaitokat hű “kísérőim”!

Vélemény, hozzászólás?