Augusztus utolsó napján

újra egy vasárnap
amit át kell vészelni
pedig növekvő fekete lyuk
fal fel lassan
a gyász nem csillapul
a figyelem folyamatosan visszatér
a megváltoztathatatlan tényekhez
átpörgetem a múlt lapjait
mennyi nyertes játszma
egymáshoz közelebb vivő játék
érintések mosolyok viták
megértés összenevetés békülés
most sok hiábavaló csakazértis
neszez fülemben
halottak érted? halottak
felfoghatatlan leírva kimondva
kártyavár az élet
pillanatok alatt összeomlik
bármilyen erős szeretet tartja össze
semmi nem számít a végzetnek

 

gyönyörűen ragyog a nap
mint volt-szemetek pajkos sugara
ahogy rám szórtátok áldott fényetek
köszönöm hogy társaim voltatok
ezen a rövid úton
és osztoztatok örömömben bánatomban
nem maradt semmim
csak a fájdalom
amely minden szépséget
vállrándítással fogad
nélkületek értelmetlen
mint az én életem is
augusztus utolsó vasárnapja múlik
mintha több száz éve élnék
a lélek belefárad a hiábavalóságba
és továbbáll
remélem ott lesztek majd üdvözölni
mikor visszatérek
és a következő kör jobban sikerül

2014-08-31

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Átfáj minden sorod…
    ölellek
    énisénis

    1. Avatar Mirage szerint:

      akkor sikerült vmit visszaadni, de úgy tűnik, ez kiírhatatlan. Köszönöm, hogy nálam jártál.
      ölellek
      énisénis

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Úgy lesz, kedves Mirage.
    Majd.

    1. Avatar Mirage szerint:

      Köszönöm Tibor, hogy benéztél hozzám. Úgy lesz, ahogy rendeltetett.

Vélemény, hozzászólás?