Maradék parázs

hagyd már a tavat kutakat fákat
a tarlónfutást a klottgatyákat
kit érdekel Nagytata meséje
a lécpad s ő is elmerült az éjbe

kalapja ördögszekér hangja csönd
s a pipa sem hiányzik odafönt
hagyd már a lopakvó kék virágot
mely gaz elől mentette az álmod

szirom-vállán gyermekkorod vitte
rá sem hederített karistoló szikre
ő esőt várt te friss-halott apádat
kölyök-remény mögé rejtőzött a bánat

és dörgött-villámlott ömlött a zápor
s lemosta álmod az apró virágról

*

most azzal törődj ami menthető még
maradék parázshoz gyűjtögesd a rőzsét
hátha fölenged a gémberedett lélek
s a fény elnyeli a lopakvó sötétet

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Elnyeli, István, elnyeli.
    Amíg sugárzod.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Ahogy Tibor mondja, drágaIstvándorom… és nagy erőkkel sugárzod, érzem… Ölellek, KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?