SZÜLJ ÚJRA

“Anyánk arcán a világ a ráma” (Tőzsér Árpád)

 

határaimon túl éltem a leszakadt ég
másik oldalán az önmagából kifordul
idő tériszonnyal sújtott gyökerei között
iszapot nyeltem a megrágatlan anyaföld
partra hányt maradványait és hiába
kapaszkodtam mindenbe ami már nem
létezett túláradt folyóként sodort magával
a múlt emléktől emlékig vergődtem idegen
szavak sziklájába csapódtam magatehetetlen
fatörzsként hányódott mellettem a talaját
vesztett jelen míg ideát az újrafényezett
vágányokon megállíthatatlanul robogott
tovább a lejárt történelem a sorsom végül
egyetlen lehetséges mondatba torkollott:
szülj engem újra nagyvilág

 

2014. július 28. “Dunajska Streda”

lejárt történelem

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Avatar Mirage szerint:

    Ó, ezt nagyon magaménak érzem.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Örülök, Mirage.

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Örülök, hogy hallgattál rám, és elhoztad a TÓba 🙂

Vélemény, hozzászólás?