Morzsák

Öregség

csukott ablakok
spaletták alig kinyitva
a szobában maradék fényt
szerelget az emlékezés
hátha sikerül működésre bírni
a csorba fogaskerekeket

Realista

mint teknősök ősi szigetükhöz
naponta megérkezik a valóságba
beássa a szavakat de tudja
csupán néhány éri el az olvasót

Próféta

az apálykor homokba karcolt
betűket kiradírozta a dagály
megpróbálta hát sziklába vájni azokat
de érintésétől víz fakadt csobogott
és mindenki egyszerre lett szomjas
ittak

Odüsszeusz

ne rosszalkodj mondta édesanyja
apád gurulós lovat csinált neked
ő zsineget kötött a faállat nyakába
és húzta maga után Trójáig meg sem állt

Hiábavaló

még gyermekként kezdte a rét
fűszálainak megszámolását
mikor 70 évesen körülnézett
látta hogy alig haladt valamit

Élet

fagolyókra cserélte a fészekben
lévő tojásokat de a gerlepár mintha
mi sem történt volna tovább
költötte azokat hülyék mormolta
ám arcára fagyott a mosoly mikor
a szülők etetni kezdték a fiókákat

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Fagolyókból kiköltött ÉLŐ fiókák — ez bizony a KÖLTÉSZET maga, Barátom.

    Ott szikrázik mindahány morzsádban.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Aranyat érő morzsák, Istvándorom!!! Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?