LÉLEGEZZ!

Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt volna,
hogy olvadj egybe a tájjal.
Mi elől menekülsz?
Félrerajzolt magányodat nem takarja
több, mint Ádám szégyenét a falevél.
Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél. Hány réteget
kell lebontanod magadról, mire rátalálsz?
Ne gyere közénk, zúgják reggelente a fák,
míg gyökeret nem eresztesz,
nem ismerünk. Lélegezz!
Ki hitette el veled, hogy nem élsz?

2015. január 29.

  1. Jörg Düsterwald, testfestő művész munkája. Fotó: Tschiponnique Skupin

    Jörg Düsterwald, testfestő művész munkája. Fotó: Tschiponnique Skupin

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Nagyon érzékletesen mondtad el, kedves Anikó.

  2. Szabó László Szabó László szerint:

    Kedves Anikó!

    Remek, bár fölvetődik a gondolat, hogy vajon nem “egybeolvadni a tájjal” e a helyes út: a remetelét. Nem az a letisztulás? Talán éppen “a fák közötti” élet az álságos.
    És a férfiúi nem védelmében: Éva is visel(t) fügefa levelet.

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Kedves László!
      Volt egy olyan változatom, amelyben Éva is benne volt. Ritmikai okokból hagytam ki.

      A tájjal való egybeolvadást naponta gyakorlom. Jól sejted: van köze a letisztuláshoz. Köszönöm soraidat. Anikó

Vélemény, hozzászólás?