lankadatlanul

hajlataid hajlékot adnak íveimnek
pogány ösztön ujjong véredben
örömteli vágyad orkánja
beszakítja az üdvösség kupoláját

azután súlytalanul sétálunk
csillagtársulások szabad terein
gallyak közül kicsikart ég kékjét
lengeti lankadatlanul a sálam

testékszerként viselem
intim helyeken a csókod
ízétől a nyár után sóvárgó
ősz totál részegen énekel

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    A betyárját… ez aztán tényleg lankadatlan:) Az ősz meg bizonyára szüreti bálban volt, azért lett totál részeg:) Irtó jók a megszemélyesítéseid, a hasonlataid, hogy az alliterációkról már ne is beszéljek! Na, így kell ezt:) Nagyon tetszett:) Ölellek mp. Vacskád

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      De így ám, nem nyavalyogni az elszelelt nyár után 🙂 lankadatlanul alliterálok, a kedvedért 🙂 ömp44444444444444kárókatonád

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “azután súlytalanul sétálunk
    csillagtársulások szabad terein”

    REMEK

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Tibor… igyekszik az ember lánya “azután” ama csillagtársulások szabad terein sétálni 🙂

  3. Avatar Liebe Attila szerint:

    “gallyak közül kicsikart ég kékjét”
    Ilyen gondolatok csak egy igazi Művészből jönnek elő…
    Gratulálok!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm figyelmedet, hagyott szavaidat, kedves Attila.

  4. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “hajlataid hajlékot adnak íveimnek”
    – van egy ilyen kontakt-táncos bemelegítő játék, nemsokára előadjuk a pszichodráma-kongresszuson
    -ez lesz a mottója

Vélemény, hozzászólás?