Közelít megint

Íme, neked is fényesedik az idő
(noha a nappali világ mind rövidebb):
túlhordott viselet szégyenkező tükrét
idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy
már hetekkel korábban kiakasztottad
hangolódni az alkalomra, amikor
felöltheted, s közben magad fényesedtél
a rád törő, folytonos készenléttől az
újra megszületőre. Közelít megint
az ő ideje, de már mind nehezebben
lényegülsz hozzá. Próbálnád elképzelni,
megidézni eltompult érzékeiddel
az időtlenültet, de csupán arra tudsz
várakozni — arra a várakozásra.

 

6 hozzászólás

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Anikó: 🙂
      Köszönöm, hogy jeleztél!

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Köszönlek, Barátom!

  1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Érdekes hangulatot hoztál a verseddel ___ tíz fekvőtámasz és el is illan az elfásulás 🙂

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Köszönöm a hozzá(m)szólást és a jótanácsot, kedves Vincze!

Vélemény, hozzászólás?