a csillagokat lepkehálóval befogják az angyalok
sűrű sötét sár az éjszaka a táj mellkasára ül
az utcalámpák megtagadják a fényt
az órán percek körhintáznak olykor fölsikoltanak
mint rémálomból a gyermek Tovább →

idő idő időtlenség
felhőket nézek
szemed helyett
homályos ablak lettem Tovább →

mozdulatlan világ hajnal négy óra
fejem alatt egyre emberibbé álmodott
városom a vánkos Tovább →

– Vojtek Mártinak

A hegytetőn tanyázik. Csápjai,
mint a lassan csorgó, mérgezett erek
egy megtört élet mélyülő árkain Tovább →

– Öhvendek, kedves jövevény.
– Szívélyes üdvözletem uram, remélem jó helyen járok. Tovább →

képtelen elfogadni
hogy amit egykor ölelt hamu Tovább →

sorra éljük a szenvedély négy évszakát
holdrészegen fénylő igenlés vagyunk Tovább →

Tovább →

Tovább →