Kategória archívum: Vers
Szabó László – Szindbád
Én úgy jöttem mindig, mint ki menni készül épp Tovább
HARANGOK FÁTYLAK SZIKLATORLASZOK
mozdulatlan délelőtt
selyemtapétás tűzfalain
a fény rácsozata Tovább
a Légtornász születésnapja
Sáfránysárga
appendixet írok
a világhoz
görbületén nehéz függeléket
érintem a végtelent Tovább
VULKÁNOK VOKS LICIT CANTO
az életem már csupa pusztulás
vízszintes és függőleges lételmúlás
csillagvulkánok fájdalma Tovább
(nagy)ARC(poétika)
úgy él, ahogyan ír és úgy ír, ahogy él.
úgy tisztel másokat, hogy magatartását
a magának megadott tisztelet irányítja. Tovább
Árokpartjaim
A felhők széle elfutott előlem,
hát én is mindig magasabbra nőttem,
a fák, a bokrok jelzőtáblák voltak,
s én picivel a szélvésznél is gyorsabb. Tovább
