Kiskabátban

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett apám.
(láttam rajta, mindent megértett)
Majd poharát a falhoz vágta,
(szerteszóródott szilánkja)
úgy ahogy volt kiskabátban,
mintha csupán a boltba menne,
csendben kiosont a kertbe
és megmosakodott a hóban.
(talán zavarta az élet szennye)
Aztán, hurkot dobott egy almafaágra,
s a szürke köd vásznára lépve,
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kiskabátban,
a szeptemberi égbolt alatt,
és várom, hogy a fa megsúgja:

Merre jár apám…

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Főnysem, itt hagyok neked egy ölelést: Kócosod

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Kézszorításom itt is, Sándor.

  3. Avatar eFeS szerint:

    köszönöm Kócosom, én is Téged.

    előtted: FS

    1. Avatar eFeS szerint:

      köszönöm Misi, nagyra még ma sem telik:P

  4. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “mintha csupán a boltba menne”

    Egy felesleges szó sincs ebben a versben.

Vélemény, hozzászólás?