Azok a megzengett gatyák

                                SZISZegő
                Szilágyi Domokos emlékére

és térdre rogyott
                                kezein a gúzs táncra perdült
                                ropta a sorokat
                                a botos folklór hangjai a fidulán

és addig rúgtam a mennyezetet
                                míg a stukatúr betemetett

eggyel több vala a húr
                                s eggyel több az akkord

mint sarokba szorított sebzett
                                a sokat vesztett
rótta a szót
                                s a gyötrelem felette
széttárta karját tehetetlen
ölelni tárta
                                feszített szenvedéssel
                                és rávérezte cseppenként kínjait

az oltári csengettyűkre

te isten embere
                                a krágli hamis
                                a bugyrodat tárd ki
és kitárta csendben

                                nincs egyebem
ím lássátok az élet martalékait
                                ezek maradtak
bugyrom tartalékai
                                levéltárak hányadéka
                                nincs egyebem
kínok közt fetreng minden
                                volt szavam
                                és nyöszörögnek
tömjén fellegek alatt
                                nincs egyebem

csörtet a királyi vad
én vagyok az áldozat
                                mellemből kiüvölt a kárhozat
                                szurok fekete nyavalya
pupillámra izzított billog
                                a leplezett titok
                                leplezetlen

szisz-eg
                                szisz-egek
                                óh egek

gatyáinak nagy voltáról
                                szóltak akkor is az énekek
és a lepkekönnyű tornyokban
súlyosan zúgtak a harangok
                                csigalépcsőkön szédültek alá
                                az öblös hangok
sarokba szorított sebzettek

és a haranglábak tövében
fennakadva a vergődő kötélen
                                rúgtak még egy utolsót
utószót

                                a félrevert harangok
                                meneteltek
hegynek fel
hat láb mély a tekintély
                                s beleszédültek
                                tompa koppanással
mint sorban álló rögök
                                a ravatalnyi égből
                                mi megmaradt
a koporsóba mellé
a megzengett gatyáit tették

a rengeteg virág lám léket vágott
                                az égen
és a házsongárdra zúdult
                                a sírhalmok között is a legszentebb
                                oltári szentséggel telt házra

hol test és vér
testem és vérem
                                imádom minden szavad
                                áldassék a föld mely befogad

                                kettős önmagunkkal

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Köszönöm, hogy a formára alakítást megcsináltad, Vincze 🙂
    néhány szót tisztázni szeretnék: fidula, krágli…
    nagyon szeretem, ahogy játszol a szavakkal: “szisz-egek”… csodás ez a “ravatalnyi ég”… Szeretettel: Mari

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Nos a HAMIS KRÁGLI a díjlovaglásban használt kifejezés:
      “A nyak pozíciója, melyben a nyak kb. elülső harmadában túlzott a hosszanti hajlítás.
      Ezáltal a nyak túlzottan lehajlik, a tarkó már nem a test legmagasabb pontja és a nyak felső vonala nem egyenletes, nem formál finom ívet, hanem gyakran megtört.”

      1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

        A FIDULA pedig a középkori Európa vonós hangszere.Kielégítőek a válaszok? 🙂

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Mit szólnátok egy kis segítséghez?

    Hol is kezdhetném?
    A legjobb, ha pontokba foglalom nektek:
    -SZISZ, Szilágyi Domokos írói álneve.
    -Szilágyi Domokos Nagysomkúton, Erdélyben született 1938-ban és Kolozsváron
    temették el a Házsongárd-i temetőben, 1976-ban.
    -Pilinszky Jánossal egy lapon említhető költőnk
    -A Bájoló című kötetében jelent meg a Gatyáimnak nagy voltáról című verse 1957-ben

    GATYÁIMNAK NAGY VOLTÁRÓL

    I. Előhang

    Nem éneklek ölő csatákat,
    kemény vitézek vére hulltát,
    gyors ceruzámnak büszke témát
    nem a harcokkal tele múlt ád,
    nem dallok győzedelmi mámort,
    mikor száz trombita riad -:
    rekedt hangon és kis mosollyal
    megzengem a gatyáimat.

    Urak, hölgyek, cigánylegények,
    lélegzetetek el ne álljon,
    legyetek elnézőek, hogyha
    átlépek száz illemszabályon,
    púderes-füstös képetekre
    üljön figyelmes áhítat -:
    mert azértis, és csakazértis
    megzengem a gatyáimat.

    A gatyáimnak nagy voltáról
    – mint mondám fönnébb – szól az ének,
    urak, hölgyek, cigánylegények!
    És illő, hogy késő koroknak
    mentse meg őket ez irat,
    amelyben hallgató füleknek
    megzengem a gatyáimat.

    II. Keserves ének eme gatyákról

    Nos, vegyem föl most e gatyákat
    – Száruk puha bársonya föd be -;
    ezekben úgy néz ki az ember,
    amikor megy, mint hogyha jönne.
    A kerületük meghaladja
    hosszúságban a Lánchidat –
    hát mondjátok: nem érdemes, hogy
    megzengjem a gatyáimat?

    És értékesek e gatyák,
    nem mondhatnám, hogy másra vágynék:
    a boldog kort őrzik, midőn
    egy gatyában járt a család még,
    s ez a gatya hordozott holtig
    sok ősapát, apát, fiat –
    s így történelmi keccsel bír, ha
    megzengem a gatyáimat.

    Most egyedül lakom gatyáim,
    s más gatyákban lakik családom;
    így hát, ha sétálni kívánok,
    tágas, bő téreit bejárom,
    bár félek, hogy egy zegzugában
    megtámad egy királyi vad,
    s nem engedi befejeznem, hogy
    megzengjem a gatyáimat.

    Ajánlás

    Fönség, gatyák sorsát megíró,
    áldó kezed rólam ne vedd el;
    add, hogy a harcos kritikus-had
    béküljön meg e versezettel,
    s intézd el, hogy – ha majd e földről
    a parancs máshová hívat -:
    tegyék a koporsómba mellém
    a megzengett gatyáimat.

    (1957)

    -Szilágyi Domokos önmaga fölött hozott ítéletet 1976-ban
    A rendszer áldozata volt
    -Az Anyaország részéről Nagy László búcsuztatta

    Nagy László … kereken öt hónap múlva, november 2-án (1976) kapja a hírt, hogy Szilágyi Domokos öngyilkos lett. “Inzulint fecskendezett be magának, egy üveg konyak mellett várta a halált a hegyoldalban, közben nézte a várost” (november 7). A temetés időpontját (november hatodika, szombat) Csoóri Sándor tudatja Nagy Lászlóval. Másnap a költő szűkebb baráti körében (Csoóri Sándor és Kósa Ferenc révén) közismertté válik az is, hogy a Magyar Írószövetség az anyaország részéről még csak nem is költőt, hanem egy “nem jelentős” itthoni prózaírót akar Szilágyi Domokos hivatalos eltemetőjeként a magyar irodalmi élet nevében kiküldeni Erdélybe (november 3). Nagy László ekkor határozza el, hogy ő maga megy el Kolozsvárra, hogy teljes emberi és művészi súlyával az igazi Magyarország nevében mondjon gyászbeszédet. S ekkor kezdődik el a Szilágyi Domokos halála körüli gyalázatos huzavona, amelyben tisztán mutatkozik meg a Kádár-kori kultúrpolitika felemás, álságos, részben a román nacionalizmust takargató magatartása és elvi szembenállása a magyar nyelvű nemzetiségi irodalommal. Az írószövetség akkori főtitkára, Nagy László naplójának emlékei szerint, nem akar ugyanis beleegyezni abba, hogy a háromszoros József Attila-díjas (1950, 1953, 1955), Kossuth-díjas (1966), Radnóti-díjas (1973), a bolgár PEN Club díjával (1959) és a strugai nemzetközi költőfesztivál aranykoszorújával (1968), valamint a nemzetközi Botev-díjjal (1976. szeptember) kitüntetett iszkázi költő mondja a búcsúbeszédet. Nagy László naplójából szó szerint idézve: “S(ándor) a szobámból telefonált, miután elvállaltam, hogy utazom Kolozsvárra búcsúztatót mondani. Dobozy nem akart beleegyezni. »Kilépek a szövetségből!« – S(ándor) kiáltotta neki. Fél óra múlva Dobozy jelentkezett: rendben, megbeszélte a főnökkel” (november 3).
    -Szilágyi Domokos tragédiáját a Securitate jelentette. Beszervezték és jelentéseket kellet írogasson
    -Fia KOBAK a bukaresti 1977-es földrengésben halt meg
    -Felesége, Hervay Gizella írónő idővel ugyan csak önkezével vetett véget az életének.

    -Rendszerek és áldozatok

    Azok a GATYÁK nagyon jó helyen vannak
    Minden tiszteletem az ÍRÓjé, aki mindezek mellett még maradandót tudott alkotni.

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Most is, itt is gratulálok, kedves Vincze!

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Tibor … köszönöm, hogy benéztél!

  4. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Szilágyi Domokos születésnapján felszínre hozom néhány órára ezt a versemet is. Emlékezzünk és olvassunk el ma is egy verset szisz-től … Én Az ünnep című versét választom.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Szilágyi Domokos

      Az ünnep

      Éjszaka kezdődik az ünnep
      éjszaka, hogy látni lehessen a napfelkeltét,
      hogy látni kelljen az ünnepi nap keltét,
      ha a hajnal, az úgynevezett rózsaujjú,
      rózsaujjával beinti
      kétezer, tízezer, ötvenezer, tudom is én, hány
      év álmait; az lesz a napkelte!
      éjszaka kezdődik, hogy véget érjen az éjszaka,
      legyen világosság valóban,
      mert szeretjük a világosságot, ha van,
      szeretjük látni, szeretjük látni,
      egyszóval szeretjük,
      így kezdődik az ünnep.

Vélemény, hozzászólás?