nem

ahogy véget ér már kezdődik is elölről
mert sosem ér véget és sosem kezdődik
fektetett nyolcasok vergődnek
kiszáradt évszakok bitumenes vízmosásában
nem hallani a sikolyokat de valahogy mégis
érzed a ledarált idő morzsányi darabjait bőrödön
csillagszikrák holdszemcsék szerelemhamu
állandóság kaméleon köntösben
tükörképed megkopott álom szárítókötélre feszítve
a jössz felém illúziója rozsdás repeszszilánk
távolodunk mint ismeretlen naprendszerek
nem tudom kinyitni ezt az üveget nélküled
nem tudom kinyitni ezt az üveget
nem tudom kinyitni
nem tudom
nem
ne

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    “fektetett nyolcasok vergődése” a végtelen vergődését érzékelteti … minden sor, minden gondolat, mint mankó topog a “bitumenes vízmosásban” …

  2. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

    A kör, bármilyen szűk sugarú, végtelen. És mégsem vezet sehová…

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    A leütésben ezek az elharapott sorok még drámaibbá teszik versedet, Mirage-m. Biztatlak, írj, ahogy mondtam, mindennap, ég akkor is, ha nem lesz belőle Vers… szórd két kézzel, pazarolva a fájdalmadat ölellek, énisénis

  4. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Itt is telibe talált(ál).

Vélemény, hozzászólás?