Apollinaire-mondóka

úgy alszom itt mint vacogás
a száj sarkában szegetlen
kendő letépett kép a táj
a fotón mélynyomott hanga

alatta ágyam alattam
matrac benne por kavarog
mindent látnék mindenfelé
ha kinéznék ablakodon

nem nézek ki nem érdekel
szám sarkában varratlan nyom
a jövő egy vacogó nyár
letéptem s már ősz vagyok

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Kedves János, ez(t) nagyon eltalált(ad).

    1. Avatar Tamási Orosz János szerint:

      talált, süllyedt(em)
      ölellek, jános

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Drága János, végre itt vagy! Ahogy Tibor is mondja, nagyon eltaláltad ezt a verset… s a versed meg nagyon eltalált engem. Ölellek!

    1. Avatar Tamási Orosz János szerint:

      örülök, hogy jöttem,
      bár mondtam: eltűnős vagyok
      előre is elnézést ha ez lesz
      puszi, jános

Vélemény, hozzászólás?