káprázatok

szuroksötét szobákban szívek ketyegnek
kivégzett szó a szerelem
maradéklét
magukba omlanak a dús növésű tervek
szép érzések hizlalnak szorgos férgeket

*

vaksötét megint egy kezdet egyetlen szót sem látok
ereimben némán édesedik vérem egykori örömök
kísértete vágyam hamis káprázata csal tőrbe hívó
hangod vélem hallani zavaros álmok alatt nyög
szuszog a siketnéma város fekete eső zuhog isten
felvontatja egére a napot bezárja az éjszaka fekete
vermeit a hajnal gyémántfényű szőnyeget terít
s a mennyei fényben tündöklő barackfán
árva süvöltő szépítkezik

*

ne térj vissza
semmilyen formában
maradj a nagyon távoli
édes emlékezetben
fénylő csillagom
szívemben él szíved
és elméd az enyémben

megbékéltem a felettünk álló
döntésével elfogadlak
úgy ahogy vagy
ne térj vissza
semmilyen formában
maradj a nagyon távoli
édes emlékezetben
fénylő csillagom

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “fénylő csillagom
    szíved él szívemben
    és elméd az enyémben”

    Őrzöd, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Amíg csak élek, Tibor… de kutya kötelességem is… mivel más nem teszi.

Vélemény, hozzászólás?