A fehér csuhás csend

csendben

ismeritek a feneketlen csendet
            az osonó csuhás némaságot
fehérben nyüzsög olykor az elme
és szótlan vedli a fecsegő láncot
            a kárhozat katlanában
            fortyog egy őrült világ
                        zabolátlan
                        a pokol kapuja tárva
s csak a néma szavak remete fészkén
            mocorog még némi bánat
én csupán testvér
            a laikus
                        segédkezem
nyiss csapást a tiszta hangnak
            hogy csörgedezze át hajlékodat
és annyi gyötört tudatból
                        végre
                        merülhess fel te is egyszer
            s ha már kijelölve végtelen kerengőd
            a szokásokat soha el ne hagyd
            maradj hozzájuk hű szerető
            hogy ne veszítsd az utad
mert ostorfán lóg az üres veder
kút mélyén csillagnyi ég hever
            s lám az ingoványos tévelyen
                        már sűrű csend szédeleg

2015.11.25

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Kedves Vincze, köszönöm, hogy elhoztad a TÓba remekMŰvdet, és köszönöm, hogy a forma szerkesztését megcsináltad. 🙂 Jövök még, csak most feltétlen itt akartam hagyni a köszönöm-ömet 🙂

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “nyiss csapást a tiszta hangnak”
    Megtetted itt is, ebben a versben is, kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Tibor! Itt is, most is köszönöm 🙂

Vélemény, hozzászólás?