Szellő a csendben

szisszenő szellő a csendben
rebbenő szirmokat szór szét
köréd teríti őszöm
maradék ajándékait

lassan lebben az este
hol van már az a mámoros éj
szívek mélyén eltemetve
miről álmodni érdemes

napokra rakott napok
végtelen sora szelídül
néhány percbe virágcsokrok
koccanó poharak közé

a lányok oly nagyok már
néha mintha magad látnád
a tömött reggeli buszon
de hagyod őket játszani

mosolyok szavak csokrai
sosem volt emlékeinkből
lélektől lélekig neked
mert szép ez a mai este

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    A Ti csendetek tele van szeretettel, Andor. Oly jó benne elmerülni!

    1. Vékony Andor szerint:

      néha-néha örvénylik, (főleg az “ÉN” okán)

  2. Bátai Tibor szerint:

    Szíves hallgattam csöndedet, kedves Andor.

  3. Lucskai Vincze szerint:

    Az áradó nyugalom verse ___

    1. Vékony Andor szerint:

      majd egyszer írok a vulkánkitörésekről is 🙂

Vélemény, hozzászólás?