Visszaszámolás

10

titokban tartalak neved kutatja majd
a kíváncsi utókor de nem értik ahogy
én sem miért hallgat hűvösen a ház
mióta elmentél velem együtt a kert
is elveszettnek érzi magát a hirtelen
változó időjárásban addig várlak míg
nyár van hiába kiáltott tegnap őszriadót
két sárga hulló levelével a barackfa én
évelő virág vagyok teljes nyugalommal
adom át magam az örökkévalóságnak

9

hallom hogy utazótáskádban utánam
sírdogál nagybőgőd bárcsak vittél
volna egy darabka bőrt valamelyik
hosszan szeretett testrészemről amin
még most is selymes szenvedély lobog
s amire a vágy hangjegyeit kottázhatod
időnként a tegnapba röppenek a valóságból
minden rést meglelek az idő falán hogy
megáldjam kezed ami engem simogatott

8

emberi időszámítás szerint még csak
pár nap telt el és máris biztos felületet
keres a bárcsak amibe megkapaszkodhat
szökevény szavak méltatlan bizonyítékai
a vágy hibátlan rendjének de a bőség
bőségre tart igényt szeretném látni újra
rám nyíló tekinteted ami kibillentette
egyensúlyából a fényt

7

boldog csigolyáim még mindig azt a dalt zengik
amit ujjaid játszottak rajtuk téged ünnepel a hajszolt
ágy tested nyomában fekszem szexi-piros fehérneműben
az éjszaka rám mereszti fekete szemét kacérkodni próbál
velem kinevetem magam elé képzelem tekinteted
tengerszemét és megmerítkezem a föléd boruló ég
színétől változó végtelen kékségében

6

kijózanító milyen kevés pálinka elég
a feldobottsághoz ami persze a délután
hevében rövid időn belül elpárolgott ez
elbizonytalanított és egyre nagyobb lett
bennem a vágy valaki után aki nem
marad örökre és nem megy el örökre

5

most már jobb lenne hallgatni rólad még
elriasztalak ezzel a mit tudom én mivel
ami verseket hív elő belőlem és megkeresném
hogy a szívemen áthaladó feng-shui vonalak
találkozási pontjain hol szöknek el a lehetőségek

4

esték kék csempével borított falai között
bolyongok magam sem tudom álmodlak-e
vagy létezel két visszatérés ideje alatt
elfogadlak állócsillagomnak

3

kicsit köhögök amikor a hiábavalóság füstje
fojtogat titkos gondolattal játszom csörög
mint függőkkel ékesített izgága karkötő

2

ne is válaszolj csak kérdezem
neked szépít meg a várakozás

1

ma és holnap között neved a híd

Kategóriák: Vers.

14 hozzászólás

  1. Kőhalmi Ildikó szerint:

    Tartalom: 5
    Forma: 5

      1. Kőhalmi Ildikó szerint:

        akár… 😀

        1. Pethes Mária szerint:

          neked elhiszem 😀

    1. Pethes Mária szerint:

      szomorú? ajjjaj, akkor valami hiba van… vagy kilóg a lóláb… mármint a megérzésem, hogy a visszaszámolás végén ott a zéró… ölellek, Madárlány

  2. Vékony Andor szerint:

    A visszaszámolás egy újnak a kezdete

    1. Pethes Mária szerint:

      Én is így gondlom, Andor… megtisztelő figyelmed, hagyott szavaidat, szívből köszönöm.

  3. Gősi Vali szerint:

    “magam sem tudom álmodlak-e
    vagy létezel két visszatérés ideje alatt
    elfogadlak állócsillagomnak”

    Szeretettel…

    1. Pethes Mária szerint:

      Szívből köszönöm, drága Valikám, hogy ezek a sorok megérinthettek. ölellek: Marid

  4. Nemeti Vas Katalin szerint:

    Visszatértem e vershez, látom, hogy nem is írtam hozzá, pedig már hányszor elolvastam 🙂 Tetszett akkor is, most is… És nagyon:) Elfogynak a sorok és indul a következő fejezet 🙂 Így van ez.
    S megvan az a bizonyos biztos felület is, amibe minden bárcsak belekapaszkodhat! No ugye, hogy ugye 🙂 Ölellek Madárkám! és mp.

    1. Pethes Mária szerint:

      A bárcsak-koknak az a rossz szokása, Vacskám, hogy szeretnek a szoknyám szélébe kapaszkodni, ezért viselek szívesebben nadrágot… most a melegre való tekintettel sortot 😀 ömp4444444444madarad

  5. Bátai Tibor szerint:

    Asszonyvers.
    A javából.

Vélemény, hozzászólás?