Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák, kérdeném,
de az üres szobában csak emlék kering,
vállamra száll és látom,
amint az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és ezüstvízben
mosni kezd anyám.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba.”
“látom,
amint az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és ezüstvízben
mosni kezd anyám”
Drága Istvándorom, ezt a versedet tavaly már feltetted, de nem baj, öröm volt újra olvasni. ölellek: KedvesMarid