szavakat őrzök belőled
tompán zörgő foszforeszkáló
mondatokat és a mozdulatot
amivel a szádhoz kaptál
mint egy kisgyerek amikor
valami felizgatott
egy éve hurcollak
föld ízű szavakkal
csontszínű hangokkal
meszesedő mozdulatokkal
csörömpölsz bennem
őseim egykori álmai
mellett a bőröm zöld
a hasam mint a dob
puffadt és feszes
leveleidhez szögezve
nő benne egy fa
fekete masnis  kislány
ül alatta az ujját szopja
legyen a neve Rebeca

2017.  június 17.

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/68891069274089445/