Beszélgetés

Mivel a fogócska nem sikerült a fákkal,
beszélgetni kezdtem
a széllel, felhővel, fűvel, levélfonákkal.
Kérdeznem sem kellett,
dőlt belőlük a tél, tavasz, esők, szivárvány.
Éppen egy vihar közepén tartott a szél,
amikor közbevágtam és elkezdtem én
mondani, hogy engem mi bánt, mi emel,
hogy minden sejtemben ott vannak velem
ők is, a szél, felhők, füvek, levelek,
hogy a szív eleven kő, a lapockák hegyek.
Folytattam volna, de este lett.A szél elaludt
és vele mind a többiek. A táj. Kívül és belül.
Hallottam a kő lüktetését. Ismét egyedül.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Úgy lüktet az a kő, mint a vers szíve, Barátom.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “Folytonosan leselkedik ránk a szépség.” – ez a gondolat jutott eszembe a versedről (J. L. Borges “Költészet” c. írásából).

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Mintha csak rólam írtad volna, Istvándorom. ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?