törékeny a beszéd csak a némaság rácsai erősek
hiábavaló minden kísérlet a kitörésre vallatóm
a csend addig gyötör amíg ellentmondásokba
nem keveredem jogomban áll úgy tenni mintha
nem léteznék de nem áll jogomban felejteni
minden emlék felhasználható ellenem terhelő
erejű a hallgatás is nem a hiányod bánt csak
a mozdulat ég mint egy amputált végtag
fájdalma a kezemben amivel a kórházban
etettelek amikor nem tudtad tartani a kanalat
s a leves nem jutott el a szádig mert folyton
a pizsamádra és a paplanhuzatra löttyent
nem tart soká mondtad az Andaxin pár nap
alatt megszünteti a remegést mi lesz veled
álmomban idegen városokban bolyongok
érthetetlen szavakat firkálok a házak falára
elalszom felébredek egyik álomból a másikba
zuhanok a nevem bekerül óriás betűkkel
a kórházak adattárába elkóborlás suttogják
egymásnak a diagnózist fehér köpenybe
öltözött angyalok mi lesz veled mi lesz
velem a tócsák az úton leszakadt égdarabok

2015. június 4.

A kép forrása: http://www.elotrolado.net/hilo_el-charco_1378407