Ősz van

Ragadózóként
lopakszik a szél.
Vadászik. Az avart
cserkészi be.
Nem lobog,
lucskosan lóg
a bodzabokron
egy cinegepihe.

*

Varjak örvénylenek.
Ismét esni kezd.
Az aszfalt fénylik,
mint csiganyál.
Sárga mezben
fejest ugrik
az utolsó levél.
Csobban a nyár.

*
Sün vackán
töpped az alma,
tócsákon
esőcsepp-köldökök.
Őz patanyom
sárral betapasztva,
horizont-vállfáján
lötyög a köd.

*
Fanyar füst kanyarog.
Avar és venyige ég.
Földolgoztál te is
minden fűthetőt.
Nincs több tartalék.
Készülsz a téli
pillanatra. Bevackolod
magad. Magadba.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Remek 3D-festmény szavakból.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Jaj, az a leütés!!! szívembe állt, drágaIstvándorom. festőien szépek a képeid… mindig <3 Ölellek: KedvesMarid

  3. Kovács József Hontalan Kovács József Hontalan szerint:

    Hatalmas KÖltőTestvérem, Barátom, úgy festesz, ahogyan írsz és úgy írsz ahogyan festesz. Megtartod a világtengelyét. Öleléssel: Hontalan Testvéred

Vélemény, hozzászólás?