lásd kosárfonó voltom
dühöm kalodák foglya
nem bömböl át
mint vizek tajtéka
gőgös hidakon
csak bent zokog
csendesen a szó
leheleten érlelt
megannyi szó
elhúzott nótákon
sikolt a vonó
mint penge
ha késpallóba vágva
remegne
borókám terem
hétszer nyúzott vesszőt
rendre
és hegyek nyáján görnyedve
könyörög
üvölts már
kazincik feszülnek
kétkantárnyi testeken
dolmányok repednek
üvölts már
lásd kosárfonó voltom
szájpadláshoz tapadt
sikolyom
dúcában vergődő szelíd galamb
venyigék árnyékából
nyüszít törékeny szavam
2006.05.16.
Hallhatóvá tetted azt a nyüszítő, törékeny szót, kedves Vincze…
Kedves Tibor! Köszönöm a jelenlétedet!
Teeee, magyar Ginsberg :)messzire hallik ez a versed is.
Mária, Mária!!! 🙂
Igaza van Máriámnak! 🙂
Köszönöm szépen kedves Józsi! 🙂