A kosárfonó dala

kosarfono_01

lásd kosárfonó voltom

dühöm kalodák foglya
nem bömböl át
mint vizek tajtéka
gőgös hidakon

         csak bent zokog
         csendesen a szó
         leheleten érlelt
         megannyi szó
         elhúzott nótákon
         sikolt a vonó
         mint penge
         ha késpallóba vágva
remegne

borókám terem
hétszer nyúzott vesszőt
rendre
és hegyek nyáján görnyedve
könyörög

         üvölts már

         kazincik feszülnek
         kétkantárnyi testeken
         dolmányok repednek

         üvölts már

lásd kosárfonó voltom

szájpadláshoz tapadt
sikolyom
dúcában vergődő szelíd galamb

venyigék árnyékából
nyüszít törékeny szavam

2006.05.16.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Hallhatóvá tetted azt a nyüszítő, törékeny szót, kedves Vincze…

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Tibor! Köszönöm a jelenlétedet!

  2. Pethes Mária szerint:

    Teeee, magyar Ginsberg :)messzire hallik ez a versed is.

  3. Lucskai Vincze szerint:

    Mária, Mária!!! 🙂

    1. Kovács József Hontalan szerint:

      Igaza van Máriámnak! 🙂

      1. Lucskai Vincze szerint:

        Köszönöm szépen kedves Józsi! 🙂

Vélemény, hozzászólás?