MOST KÖZÖS SÍRBAN VANNAK ELTEMETVE

Nem tudom a néném, szerette, nem szerette,
Utálta, vagy csak éppen elviselte,
Sohasem emlegette.

Nagy ember volt.
Kilóra, centire.
Az őserő maga.
A hangja morcos orgona,
Csak néha-néha volt galamb a lelke.
Én féltem tőle, mint apró gyerek.
Az életet, akár a bort, vedelte,
Ahogy a csirkepörköltet is zabálta:
Lábosból, nokedli nélkül, puszta kézzel ette.
Pirosan csillogott az álla,
Karján könyékig csorgott le a szaftja.

Valami mócsing a torkán akadt egy este.

A néném sosem ment férjhez újra.
Nem tudom, volt-e valaki,
A negyven özvegy év alatt
Aki gyengéden, szerelemmel szerette.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Szikár állításokból áll össze a szomorú kérdőjel.

  2. VALYON LÁSZLÓ VALYON LÁSZLÓ szerint:

    Ezek bizony szikár dolgok. Köszönöm az észrevételt.

Vélemény, hozzászólás?