felismerés

amikor elvirágzik benned a félelem
hogy mulasztásaid bepótolni már nem
jut időd fogaid csikorgatod de felkelsz
megkapaszkodsz az anyagmegmaradás
törvényében pedig tudod mindenképp
felülírja a halál anyádat is pillekönnyűvé
szerette aztán lesétálsz a Tóhoz nézed
ahogy hattyúk és récék folyamatosan
hajtják lábukkal a vizet hogy ne tudjon
befagyni a lihogó megnyugszol feltámad
benned a tett akkor is ha pillanatnyilag
nincs meg hozzá az erő és kisóhajtod
uram bocsáss meg nem tudok veled
tovább társalogni állandóan mozgatnom
kell a szeretet állóvizét nehogy befagyjon
az emberek szíve

*
megjelent A szabadság ikonjai című kötetben, 2016-ban

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    Csodák csodája ez a hangulat- és érzésvilág, Drága Marim… Ölellek nagyon!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, köszönöm, hogy itt sem szűnsz meg figyelemmel lenni rám, ránk. <3

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “állandóan mozgatnom
    kell a szeretet állóvizét”

    Azt teszed, drága Mari — ebben a versedben IS.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm rendíthetetlen figyelmedet…

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Pontosan ilyennek ismerünk, Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Anikó… igyekszem ehhez méltónak maradni.

Vélemény, hozzászólás?