Érinteni vágylak,
mint a csend,
ölelni át a vágyat,
bőröd bársonyán érezd
hevülő, lüktető vérem.
Hallgatni volna jó
hangod, ahogy barna
akkordjaiba mélyül
minden kiejtett szó.
Szememben fényül
szemedet őrzöm,
mosolyokból oldva
lettünk a végtelen tér.
4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
szabaddá szerettétek egymást… egymás mosolyából oldottátok ki a tér végtelenjét.
Szavaidból kicsit jobban megértettem a történteket…
Őrzöd — a végtelenben és a végtelennek…
“Hallgatni volna jó
hangod, ahogy barna
akkordjaiba mélyül
minden kiejtett szó.” De szép… 🙂