Légy szabad
– magadtól elsősorban! –,
hogy maradjon
a csillagra szavad
és hited a fényre,
amivel léphetsz akár
szívig fölérő sötétbe.

Légy szabad!
Főként önmagadtól:
legyen félni merszed!
Fölmérve, veszthetsz
is (de el már
nem veszhetsz),
vállaljad és kezdjed!
Ahol lehet (és ahogy lehet).

Úgy légy szabad,
ahogy az égbolttól a Nap,
égtájaktól a madár:
határtalanul száll,
határolja bár
számtalan határ.

Légy szabad!
Magadtól legelébb:
ma légy szabad a mától,
a világban a világtól,
remélve is légy szabad,
szabad a vakreménytől,
légy szabad – létezve – a léttől!

Engedd, hogy föltörjön
ajkadról az ének,
fölsebzett markolatú kardok
és vérző nyelű kések,
a szívgödörre mért szelíd ütések
neked is majd utat mutatnak.

Légy tehát szabad —
magadtól elsősorban!
(És légy végre önmagad!)