„I just call to say I love you”

felhívom ezt a számot, hogy elmondjam, szeretlek.
te veszed fel a telefont, belehallózol, pedig tudod,
én vagyok a vonal túlsó oldalán. ki más? ez az
az év, amikor először táncolunk és azt mondod:

a tánc a szex előszobája. és nyomatékosan hozzáteszed:
mi nagyon jól mozgunk együtt. kacsintasz is.
jaj, de jól áll neked! huncut és szexi vagy,
úgy forgatsz mint egy tollpihét, rád bízom magam,

biztos vagyok benned. semmi sem működik
bizalom nélkül. hinni kell a partnerünkben, nem
ejt el egy döntésnél, elkap a kipörgetés után.

felhívom ezt a számot, ezt az évet. pléhhangú gép
közli velem: ezen a számon előfizető nem kapcsolható.
milyen istennél vagy? még egy elérhetőséget sem ad.

a Kertből jelentkezem. erősen tavasz van, záporok
váltják egymást, olyan dús a növényzet mint a
dzsungelben. veled beszélgetek. felidézek
lávanyarakat, kint is, bent is gőzölög a remény.

nagyon kell vigyáznom az egyensúlyra, nehogy
összekeveredjen a valóság az álmokkal. mióta
nélküled váltják egymást az évszakok, egyre
szélsőségesebb az időjárás, virágok szabad rendjét

ciklonok dúlják szét, s a hajnal lilája rároskad
a tájra. beborít az igazság mindent, hiába
ellenkezem. megfellebbezhetetlenül nem vagy.

veled beszélgetek. tartom az eget helyetted.
mennyivel könnyebben bírnád. isten trónszéke
megolvad. hogy virradhat fel megint nélküled?

megnyugtató, hogy mégis együtt halunk, mert addig
élsz, amíg én élek. tisztán emlékszem hangodra,
illatodra. elrejtelek, majd fiam és unokám rátalálnak
az örökkére. én most az azon túlit gyakorolom.

elcsendesül a Tó, hullámai nem zúgatják
az emlékezés betonpartjait. riadt sirályok
rikoltják tele a levegőt. majd beleszakad. a szívem
is. ilyenkor énekelni kell. valami butuska slágert.

ha most az egyszer visszajönnél, nékem nem kéne
senki más. felverem a csendet. már habzik. szappan-
buborékot fújok a bánatból. mind fölfelé lebeg.

dől a könny és a dal. sajnálj már meg végre!
ha most az egyszer rám találnál… már soha el
nem hagynál. az őrület határán dalolok.

neved morzézza szívem. tá-ti ti-tá. nélkülem
kerülsz be a fény antológiájába. de amíg utol
nem érlek, senkivel nem találkozol. mosolyom
nem árad ereidben. halott vagy angyalom.

látod, semmi lettél. mindenki másnak. azóta
nincs középpontja a világnak. mi tölti ki
helyettem a látványt, milyen benyomások érnek
utolsó utadon? veled beszélgetek. hallgatásod

hullámhosszára hangolódom. bármit teszek,
semmin sem változtathatok. mindent a veled megélt
helyzetekhez kapcsolok. lesétálok a Tóhoz.

vízén fodrozódik az este. végre feltűnik várt alakod.
nem ismered a nehézkedési erőt. a hullámok
fölött lebegsz. de boldogtalan látomás! távolodsz.

A vers megjelent: A végtelen képmásai című kötetemben, 2015-ben.
a könyv megrendelhető: info@alkoto-haz-hu