a nem szabályozott
emlékezetben lerakódnak
a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő
és sodorja tovább
amíg el nem kopik

*

mintha csöndet evett volna
és azt emésztené a táj
a tanyaablak üvegén
égbolt tükröződik
még senki sem hiányzik

*
egészen a jövőig gurult
(máig)
rátapadt az udvar a tó
anyám apám és én is
azt a labdát keresem