szuroksötét szobákban szívek ketyegnek
kivégzett szó a szerelem
maradéklét
magukba omlanak a dús növésű tervek
szép érzések hizlalnak szorgos férgeket

*

vaksötét megint egy kezdet egyetlen szót sem látok
ereimben némán édesedik vérem egykori örömök
kísértete vágyam hamis káprázata csal tőrbe hívó
hangod vélem hallani zavaros álmok alatt nyög
szuszog a siketnéma város fekete eső zuhog isten
felvontatja egére a napot bezárja az éjszaka fekete
vermeit a hajnal gyémántfényű szőnyeget terít
s a mennyei fényben tündöklő barackfán
árva süvöltő szépítkezik

*

ne térj vissza
semmilyen formában
maradj a nagyon távoli
édes emlékezetben
fénylő csillagom
szívemben él szíved
és elméd az enyémben

megbékéltem a felettünk álló
döntésével elfogadlak
úgy ahogy vagy
ne térj vissza
semmilyen formában
maradj a nagyon távoli
édes emlékezetben
fénylő csillagom