úgy alszom itt mint vacogás
a száj sarkában szegetlen
kendő letépett kép a táj
a fotón mélynyomott hanga
alatta ágyam alattam
matrac benne por kavarog
mindent látnék mindenfelé
ha kinéznék ablakodon
nem nézek ki nem érdekel
szám sarkában varratlan nyom
a jövő egy vacogó nyár
letéptem s már ősz vagyok
Kedves János, ez(t) nagyon eltalált(ad).
talált, süllyedt(em)
ölellek, jános
Drága János, végre itt vagy! Ahogy Tibor is mondja, nagyon eltaláltad ezt a verset… s a versed meg nagyon eltalált engem. Ölellek!
örülök, hogy jöttem,
bár mondtam: eltűnős vagyok
előre is elnézést ha ez lesz
puszi, jános
Bízom benne(d)