JÓSLAT – GABRIELLA MISTRALÉRT

eljön az idő amikor a világ emlékezetéből
kiesnek a búcsúzások szegényes szavai
és a távozóban elszánt remény

valamiféle kárpótlás lesz ez a maradónak
aki csak esőben gőzölgő zsákfalura lát
amiből sehova vezet az út

a tócsákban verebek fürdenek és minden
szóbeszéddel egyetértenek az összevissza
állítgatásokkal megőrjített faliórák

csupán azzal nem számol senki
hogy amit most birtokolnak
ócska limlom lesz egy napon

az asztal ami mellett befejeződött a párbeszéd
mint kilőtt őz fekszik a konyhakövön
és égre rúgó lábaiban meg-megrándul a vég

*
megjelent az Egy vagy a közös térrel című kötetben

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “égre rúgó lábaiban meg-megrándul a vég”

    Kemény. Mint a vídia, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm Költőtárs hív figyelmedet.

Vélemény, hozzászólás?