árnyakkal alszik a hold
felhőágyát telesírja
felriad kiles ijedten
a csillagokkal kivarrt pokolra

süvít a szél villanypóznát himbál
sötétbe borul a móló
eltévedünk elhagyjunk sajkánk
tovaring az úszó koporsó

gyűrötten ébred reggel a nap
nyűgös nem találja a szerelmet
hogyan mosolyogjon így a mogorva földre
sugarai tapogatózva útra kelnek

hideg arcomról felitatja a könnyet
urnádon kifényesíti a képet
eggyel kevesebb boldogtalan gondolja
ki felmondott az életnek és továbblépett