apák napján – Széki Patka Lászlóért

fekete gránitéjszaka. rajzolatán örökös készültségben egy álom:
talán lesz helyetted valaki, egy másik vakmerő, aki lerántja
a létminimumabroszt az asztalokról, és a bicegő tárgyalóasztalok
lábát felkiáltójelekkel dúcolja alá, aki nem hisz az oltott mésszel
fertőtlenített mesékben, a magamutogató díszszemlékben, aki
nem önnön dicsőítésére tanult meg virágnyelven, és szíve kifutó-
pályáján nem emel magának emlékművet, aki felfigyel a béke
vészjelző kolompolására az égtájak korpusza felett, felrobbantja
a gyűlölet látványosan ívelő hídjait, és az önkényuralmi jelképekből
mandalát szerkeszt, friss virágot visz az elvadult sírokra temetőszagú
művirágok helyett, megolajozza a szélkakast, mielőtt harmadszor
csikordul, aki hangfakasztó szentként vendégmarasztaló szavakat csal
elő a falból, hogy sokkolja az emberek szelektív hallását, aki túléli
a hétköznapi kerékbetöréseket, és a hiábavaló ígéretek tűzszünetére
esküszik, aki a fölravatalozott apák napján elnéző mosollyal beszél
halála mikrogravitációjáról, mert az elmúlásnak kiszolgáltatottan
sem feledkezik meg küldetéséről: érvényteleníteni kell
az elnapolhatatlan sötétséget.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    örökös készültségben

  2. Pethes Mária szerint:

    Köszönöm, Tibor, hogy a fészen már megfuttatott versemre ismételten figyelmet fordítottál… igen, örökös készenlétben… ölellek: Marid

  3. Mirage szerint:

    nagyszerű vers. gratulálok.
    énisénis

    1. Pethes Mária szerint:

      Én köszönöm figyelmedet.
      énisénis

  4. Nemeti Vas Katalin szerint:

    ” mert az elmúlásnak kiszolgáltatottan
    sem feledkezik meg küldetéséről: érvényteleníteni kell
    az elnapolhatatlan sötétséget.”
    Mekkora alapigazság! Mekkora vállalás! Nagyon vers! 🙂

    1. Pethes Mária szerint:

      Bele is halt ebbe a ‘mekkora vállalkozás’-ba… fiatalon… 🙁 de még vagyunk egy páran, akik nem riadunk ettől vissza, drága Vacs. ömp44444444444madarad

Vélemény, hozzászólás?