Előidő

prehisztorikus dallamtöredékek

1.
ha nem őrjöngenétek
vagy ők
vagy mi
vagy senki sem talán
hallani
lehetne
a szorongás idegesítő
cuppo-
gását a
sárban hallani lehetne
tüzet
ropogást
infarktust vádbeszédet
szitkot
éneket
fémvárost üvegvárost
lovak
patáit
dobognak ta-damm
aztán
sorban
lelövik őket minden
ordít
kiabál
átkozott hangzavar
olyan
óriás
mint amilyen sötét

2.
meg kell fulladni a terráriumban
idegméreg hűtlenség képmutatás
az ostoba szüntelen vigyorog vad
giccses álmait meséli hülye vagy
mondja és villámidézetet mutat
az igazságról az arrogáns örökké
harsog kiszorítja a levegőt húzd
össze magad ne kérdezz ne akarj
annyira másféle lenni és főként
etetés időben ne keress kijáratot

3.
csalás van megint
árulás görbe út
görbe tőr a hátba
viszlát barátság
jó szándék adieu

4.
eltelik a három nap
eltelik a három hét
bármid volt is hoznád vinnéd

vas veri a tüzedet
bot üti a vizedet
így is úgy is elmégy innét

kiszámoló egy két
leszek a hunyó

5.
orvul meglopom magam
elveszem ami jár és azt is
amim soha nem lehet így
arra ébredek egy reggel
hogy belakott világom
egy ágy egy asztal pár
könyv rajzokkal kitalált
történetekkel leveszem
őket a polcról és idegen
szerzők verseit olvasom
mert ők bizonyára tudták
amit én csak sejteni vélek

6.
az ember feleszi szerelmeit
így marad örökké éhes
kenyeret szór szét a madarak
között és a fogadalomról
prédikál alighanem hiszi amit
beszél hogy is ne hinné
különben visszazuhan lehet
kár lenne összekeverni
a hűség szavait az ámítással
olyankor bizonytalan ha
elfogy a kenyér és a madarak
elrepülnek van-e valami
ok cél vagy elemi önzés nélkül
érdekmentesen csak úgy
és rácsodálkozik a repülésre
de korgó gyomra émelyeg
itt maradt kiürült zsebekkel ők
egyre magasabban szállnak

7.
idő szikláján a zúgás
barlangi ember képei
modern galériáktól
távol távolabb sehol
semmit ne mutassatok

8.
ahány zsinór van mind szakad
ahány kezem vérzik valahány
aztán valahogy elmúlik az is
vagy úgy marad megszokom
mint a zsibbadó agyat port a
szemben zsákot a vállon esőt
villámlást dörgedelmet sötét
véget nem érő tapogatózást

9.
végül már tényleg semmi se látszik

10.
világosságot építek
ne kopogjatok

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    Nem kopogok, csak becsúsztatok egy kis cetlit: imádom a vádbeszédeidet!

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Cetli jöhet!!!! Köszi!

  2. Bátai Tibor szerint:

    Épüljön hát!
    Fel!

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Úgy tűnik, hozzákezdtem. Legyen!
      Köszönöm, Tibor!

Vélemény, hozzászólás?