Csönd és fű

futok megállok futok tovább
az Időből készült satupofák
préséből álom csorog
egymás hegyén hátán az ólak
tanyák fűzfák és tavak
fölöttük anyám és apám röpül
alattuk csönd és fű s a milliónyi
szál hegyéről harmatcsepp gurul
az álom aljáig ér majd hirtelen
fölszívja őket az ébredés
a sokadik a jelen

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    magára árvul [magadra] ébredésed

  2. Pethes Mária szerint:

    futunk, megállunk, futunk tovább, míg “Sokadik jelen”-ünkbe érkezünk… érzékletes, fájó soraidban emlékeimet idézve üldögéltem, drágaIstvándorom. Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?