álmok hava

lassan elmúlik az enyészet hava elmosódik minden
nyom kint semmi dolgod a kert mélyen alszik nem is
tud róla hogy mindjárt megérkezik az álmok hava
most bármit megtehetsz rámolhatsz fiókokat ráláthatsz
ifjú éveid tévedéseire visszafelé pörgetheted a fotó-
albumokat halk hóesés hullanak rád az arcok már ő sem
él úgy érzed már minden szót holttá beszéltél itt e hang
nélküli tájban ahol egyforma minden csupán a napok neve
változik az emlékek mint kiolvasott újságok körülötted
hevernek amikből kikandikál egy üdülési ajánlat valami
ezoterikus helyen hallgatod a deszkák nyikorgását mintha
valaki járkálna a padláson halálfélelem tör rád mert tudod
egyedül vagy az ajtó zárva senki nem lehet odafönt hacsak
nem isten másnak úgy sem jut eszébe hogy meglátogasson

rendben mennek a dolgok lassan elmúlik a szerelem
utáni vágyakozás már csak sebeit viseled az arcodon
nem kérdezed tehetsz-e többet megtépázott szívedért
házad körül komor tekintettel varjak ülnek törvényt
életre vagy halálra ítélik a holnap dolgait ázott leveleket
csap az ablaküvegre a szél tócsák fakítják az alkony
színét s miközben az álmok hatalmas termeit bejárod
a csillagok tanácskozni a földre gyűlnek ágyad lábához
ülnek párnádból fűszeres illat árad rég halott szerelmedé
szeretett arca bukkan elő mint sarki fény bevilágítja
szobád föléd hajol vizsgálja mennyit változtak vonásaid
az évek során szeretnéd eltakarni magad mégis bénultan
fekszel szólnál mielőtt a pillanat elszalad de csak sírsz
mint magára maradt gyermek akin senki nem segít

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “a csillagok tanácskozni a földre gyűlnek ágyad lábához
    ülnek párnádból fűszeres illat árad rég halott szerelmedé
    szeretett arca bukkan elő mint sarki fény bevilágítja
    szobád” Csoda ez a hangulat, bármily szomorkás is…
    Ölelésem.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, köszönöm, hogy rendületlenül jössz és olvasol, köszönöm, hogy gondolataim megérinthetik szívedet. ölellek nagy szeretettel én is.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “úgy érzed már minden szót holttá beszéltél”

    Pedig nem — tanú rá ez a VERS is.

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “az emlékek mint kiolvasott újságok”

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Persze ez nem azt jelenti, hogy értéktelenek… sőt, amelyik kiolvasott újságot nem dobja ki vagy nem hasznosítja valami kreatív megoldáshoz az ember lánya, az valamiért nagyon fontos tartalmat őriz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?