Előrecsócsált táplálékon él.
Kivert fogakkal várja, hogy
szájába tömjék mindennapi
kenyerét, a hazugságot. Feje
fölé hasztalan fest szivárványt
az esőcseppeken átbukfencező
napsugár: szeme már csak a tiltó
táblák vörösét és a szürke végtelen
árnyalatait látja. A világegyetem
csecsszopója – behúzott nyakkal
ücsörög a hatalom óriás emlői
alatt. A kezét, mellyel a másik felé
nyúlna, visszarántja, még mielőtt
valaki rácsapna. Nem emlékszik,
mikor szokott le a gondolkodásról.
Amit valaha Énnek nevezett, már
csak egy félbehagyott mozdulat.

2015. szeptember 7.

(A kép forrása: http://www.manosalaobra.tv/MANUALIDADES/ArticleTagId/625.aspx)

‘Abstracto en gris’- Gabriela Mensaque festménye