ablaktalan a ház mégsem sötét
a múlt beindítja az aggregátort
és emlékeid világítani kezdenek
le-föl jársz a lépcsőházban
az emeletek rád mosolyognak
bár akad néhány morcos is
azokat kihagynád de nem lehet
mikor benyitsz egy lakásba
ott is fölkapcsolod a villanyt
csodálkozol hogy a tanya meg a tó
miként fér el a szobában
de elfogadod és lekuporodsz
a létra árnyéka mellé