Visszavittem a tavat

a szőlőt akácos falta föl
a dűlőút beton-kérget növesztett
mintha csomót kötöttek volna
a madarak csőrére csend lett
talán miattam ki visszahoztam
a tavat tanyákat szekereket
talán zavarában az Idő próbálta
betapasztani a réseket

melyeken beömlött az almáskert
az ól a nádirigó fészke s amint
a nyesőnyél-napóra delet mutat
anyám mosolyog apám lécet
keres hogy beszögezze a kutat

még nincs kapu a kerítésen
csupán akkora rés
hogy egy szekér beférjen

az udvaron tyúkok kacsák
nézik amint hosszú nyakú
dervisfejével bólogat a mák
a forró homokban hűsítő
szigetek a fűcsomók s én egyikről
a másikra ugorva át
óriásnak képzelem magam

tegnap visszahoztam a tavat
a dűlőutat az apró tanyákat
és érzem amit Noé érezhetett
mikor meglátta a galamb csőrében
az ágat

(Kelebia, 2015)

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Barátom, visszavittél térben és időben engem is oda, ahol minden mag, rügy, madárröpt és szöcskepattanás remények beteljesülését ígérte.

  2. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Csodálatos és óriási tavak voltak Kelebián, de kiszáradtak…és nem maguktól, mi emberek űztük el a vizet—olajat kerestünk…—egy éve voltam ott és csónakázásaim helyszínén, fűvel benőtt horpadásokat láttam—a halak tehenekké változtak…egyenlőre, mert tehenet tartani kész ráfizetés–az Örzse nénék, Nagytaták mind elmentek—unokáikkal találkoztam csupán és láttam a kitaposott ösvényt—a felhők fölé vezetőt…

Vélemény, hozzászólás?