fáziskülönbség miatt feltételezett hiba:
egy kép a múltból. kéz a kézben valakivel.
mindketten senkié. önműködően bekapcsolódik
a tudatmegszakító relé, adatik néhány perc;
két szívdobbanás közötti csend.
teljes testzárlat. azután életre kapsz. írsz
és nem sírsz az ereidbe olvadó nyárban.
felveszed az elbitangolt szavak fonalát,
ott folytatod, ahol megszűnsz létezni
a valóság számára.
írás közben vagy a legvédtelenebb. rád
törhetnek a kertben ébredező kövek, szobádba
kígyózhat az új lehetőségeket hirdető út,
a párnából fölszálló álomillatú pára vagy egy
cihából kiszabadult emlékpihe fojtogat.
egy másik dimenzióban a legtisztább kezdet
védettségét élvezed. fonnyadó virágszirom-
ajkaddal felolvasod leghűségesebb hallgatóidnak
(a falaknak), majd magára hagyod ezt az
önmagát író verset. hadd éljen tovább.
“írás közben vagy a legvédtelenebb”
és
“egy másik dimenzióban a legtisztább kezdet
védettségét élvezed”
Íme, a verSÍRás dialektikája.
Köszönöm, Tibor szavaidat. angyali diktálás utáni dialektika 🙂
“…magára hagyod ezt az
önmagát író verset. hadd éljen tovább.”
Hányszor éreztem már ugyanezt: nem én csinálom, elszabadult!
Látod, Lacikám, ezzel sem vagy egyedül 🙂
Szeretettel karollak: Mari
Magára hagyhatod. “ha elég erős elboldogul nélküled is” (V. A.), de nekünk, a hű olvasóknak is lesz rá szemünk.
Nahát, nagyon örülök, hogy Te is így gondolod, Anikó 🙂 köszönöm…
Fél óráig kerestem az interneten a fáziskülönbség miatti hiba leírását.
🙂