Kifogy a szó belőlem,
s kifogyok a világból,
de kosarat kötöttem
egy vadalmafa ágból,

ám bármilyen öröm visz,
az ember visszahátrál,
ezer ima között is,
az Isten zsámolyánál,

hol mind kisebbre szűkül
a lélek végtelenje,
s az alma ágon rügy ül,
hogy álmát megteremje.