Ugyan már

papirsarkany_02

az éj
a sötét éj
csendje
aszal
aszal
hamuvá zsugorít
mint
barokk almárium tetején
zöld dió
           dédanyám lelke
           celofán alatt
foszlik
oszlik
évek múlnak
tétován
csillag pernye
súgja
ugyan már
ha álmatlan
bágyadtan
pórázra engedve
lelkemet
mint tépázott papírsárkány
torkomra szorul a láng
messze nem ereszt
           nyüszítek is tán
előttem szőttes
zsűrizett
rajta vörös folt
csordogál
képzelem talán
csillagpernye súgja
           ugyan már
zsákutca mélyén
vak kandeláber
fénytelen
           félt
           védtelent
rozsda marja
virraszt éberen
fekete ablakszemen
koccan
fájdalmas sikoly
vélem hangját
csillagpernye súgja
ugyan már
kapualj
sötét torka
elnyel
mélyén csend
kuporog
rajta lelkem didereg
nincs remény

csillagpernye súgja még
           ugyan már

2005.01.07.

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Lucskai Vincze szerint:

    A szerkesztésben köszönöm szépen Mária segítségét 😀

  2. Bátai Tibor szerint:

    Csillagpernye nem “Holló”, ugyan már nem “Sohamár”, mégis valamiért Poe nagy versének misztikumát érzem áradni versedből — a Te sajátos, egyéni hangodon, kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Valóban, kedves Tibor, szerintem is A holló kilenc fordítása közül, talán a Tóth Árpádé a legszebb ____ S szólt a Holló: “Soha már!” ___ Köszönöm szépen a “felértékelő” párhuzamot 😀

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Andor! Köszönöm szépen a jelenlétedet!

Vélemény, hozzászólás?