ajtók nyílnak és csukódnak
ki-be jár valaki bennünk
költözködő mindennapok
hórukkosa lett a lelkünk

vigyázva visszük tükreinket
a foncsor mégis megreped
szemünk körül rianások
foltoznak bombatölcséreket

mi megmaradt a néhány álom
tollatlan nem röpülhet már soha
totyog a valóság fedélzetén
akár Baudelaire albatrosza