TÉLVÉGI RÓZSAFÜZÉR

Vajúdik a tél.
Világra kínlódja a
túlhordott tavaszt.

Lágyul a világ,
talpam alatt kienged
a föld kérgesre
dermedt lelke, mint
szobrász ujjai nyomán
a kőlány teste.

Ott áll a réten
sziromcipellőben. A
fűzője kioldva,
futkosni akar,
de lábába a fagy még
bele-belemar.

Borul a korsó,
csordul a víz: az asztal
körül angyalnak
látszó krampuszok
ördögmaskarás angyal-
kölyköt kergetnek.

Elolvadt a hó.
A vezeklők fejére
hamueső hull.

Eltévedt bárány
a tüskebokrok alatt
megváltásra vár.

Szirmait bontja
a kökény: tövisek közt
sebzett emberarc.

Párzó varangyok
a Kis-tó vizén. Nagy-
péntek. Rózsafüzér.

Nyugtalan nedvek
a fák hajlataiban
tombol a tavasz.

2015. március 5.

Kategóriák: Vers.

7 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Örülök, hogy ilyen finom gondolatokkal köszöntöd nagypénteket… a minap én is írtam rózsafüzér-litániát, de abba belopakodtak szomorkák is… ölellek

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Olvastam, Mária a rózsafüzéredet. Örültem neki.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Le kell vennem, Mária. Hosszú ű-vel írtam a füzért.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      már javítottam… elnézést, hogy a reptetésnél nem vettem észre.

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Tomboljon hát végre! 🙂

  4. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Sajnos, én már egyedül nem tudom kicserélni a verset. Rejtély, miért hosszú ű-vel írtam a címet. Bocsánat.

Vélemény, hozzászólás?