A férfibánatról – már megint

Megígértem egyszer, emlékszel? Írtam is róla, röviden, nagyon keserűen.
Azt tisztáztuk, hogy csak a férfiak képesek valódi mélységében átérezni a bánatot, annak mindent megnyomorító rémségével egyetemben. Csak férfiak képesek bánatukat évekig magukba zárva táplálni, dédelgetni. Ha egy férfi búnak ereszti a fejét, az sokáig tart, néha egy életen át.
A férfibánat visszafog, bénít, meggátol a helyes gondolkodásban, a cselekvésben. Nem hiszed? No figyelj!

Napóleon végigverte a fél világot. Nagyszerű hadvezér volt, ehhez nem férhet kétség. Ahhoz sem, hogy legény, mi több, férfi volt a talpán. (Csak lehetett valami racionális oka, hogy annyi jó nő bomlott utána, kínálta fel kegyeit, az amúgy szabócenti méretű korzikainak.)
Aztán eljutott Moszkva alá, és nézd csak meg, mi történt! Ha most azt mondod, hogy az utánpótlási vonalak hosszúra nyúltak és bevált Kutuzov ‘felperzselt föld’ taktikája, hihetetlenül nagyot tévedsz. Napóleonról köztudott, hogy elverték máskor is. Mindig ott menetelt a serege élén, és akaratával, személyes példájával öntött lelket az embereibe, a legszorultabb helyzetekben is. Moszkva alatt azonban köpenyébe burkolózott, duzzogva félreállt, és hagyta a fagyhalálba menetelni katonáit.
S mindezt miért? Mert elkeserítette a vereség? Mert megalázottnak érezte magát? Frászkarikát. Egy lengyel nemesasszony, bizonyos Walevska azt írta neki előző nap: “Kedves Buonapartém, a távolság felnyitotta a szemem. Ön nem a hozzám illő férfi. Kérem, ne hívjon többet!”

Hát így. Nem másként. Mondhatnak és írhatnak a történelemtudorok bármit, ez van. Illetve ez volt.
De szolgálhatok más példával is.
Szimion Ganajevics Ganajev gárdakapitány feltalálta az X sugarat, ami később Röntgen sugárként híresült el. De nézzük, mi is történt valójában. Van-e megfelelő bizonyítékom, mely alátámasztja állításomat?
Nevezett gárdakapitány, otthagyta a fogát a krími háborúban. Hátrahagyott holmijai közt megtalálták felesége, Nyina Kibeforogna Ganajevna – született Turbina –, levelét, melyben tudatja férjével, hogy odahaza Pityerben – született Szentpétervár –, minden rendben van, sőt a legnagyobb rendben. Templomot látogat, jótékonykodik, szabad óráit pedig a hímezésnek szenteli. Kapitányunk nem volt buta, vagy ostoba. Pontosan tudta, a háború előtt ő maga gyakran nőzött. Emlékezete szerint már akkor is megesett, hogy neje ez alatt hímzett. Akarom mondani, hímezett. A kapitány örökének kutatói aztán megtalálták azt a válaszlevelet, melyet a derék gárdatiszt küldött asszonyának. Idéznék belőle:
“Felesleges tovább alakoskodnia! Átlátok magán, maga büdös cemende!”

E néhány veretes szó két dolgot bizonyít. Először: a derék kapitány, bánatában minden alkalmat megragadott, hogy keresse a halált, és végül meg is találta azt.
Másodszor: korát – és főképp Röntgent – messze megelőzte az emberi testen való átlátást elősegítő sugár felfedezésében.
Ebből is láthatod, hogy a boldog és kiegyensúlyozott férfi képes felfedezni Amerikát, megálmodni a kormányozható léghajót vagy a fröccsöntő gépet, a boldogtalan, a bánatos pedig otthagyja a fogát, valami vacak háborúban.

Vess egy pillantást az emberiség történelmére, és láthatod, mennyi megmagyarázhatatlan tragédia, mennyi indokolatlan keserv található benne.
Vajon Tróját bevehették volna a görögök, holmi lécekből összerótt, kehes faló segítségével, ha előtte Heléna nem nyújtja ki rózsás nyelvét? Aligha.
Róma és a barbárok?
Tudom én, hogy a birodalom az idő tájt már csak árnyéka volt önmagának, de könyörgöm! Mégis csak a legnagyobb birodalom volt az akkori Európában!
Aztán ott van a világhódító tatár, Dzsingisz kán. Vajon lett volna esélye legyőzni bárkinek is, ha felesége, Börte nem szalajt utána fullajtárt, tudomására hozva a világverőnek: “Bocs, de mégis inkább a volt férjem, mint te!”

Hát ezért mondom, a férfibánat nagy, sötét és rettentő dolog. Megnyomorítja a testet és a lelket, folyókat fordít vissza, birodalmakat szór a szélbe.
A bánatos férfit nem érdekli más, csak önmaga. Mindent megtesz, hogy bánatától megszabaduljon. Illetve nem tesz semmit, csak néz komoran egyirányba, általában maga elé. Rágódik. Keserves gondolatok közt, némán. Emészti magát.
Egy nő, ha bánatos, cserbenhagyásos vásárlással kompenzál. (vö.: shoppingol) De a férfit nem ilyen fából faragták. Ő szenved némán, hosszan, fütyülve a történelem kerekére, a birodalmakra, és úgy általában, mindenre.
Ahelyett, hogy leszaladna a sarki kiskocsmába, és azt mondaná a pincérnek: hozzon nekem egy dupla pacalt sós burgonyával, csípősen! De előtte kérek egy jó pohár szilvapálinkát és utána egy liter veresbort.

Ha teszem azt, Napóleon ezt a megoldást választja, seregét nem tizedeli meg a végtelen orosz hómező.
Szent Ilonáról már nem is beszélve.

8 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Hát így. Nem másként.”

    Meggyőztél, Barátom (bár olyan nagyon nem kellett 🙂 )

    1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

      Mi férfiak, tudjuk ezeket… 😀
      Köszönöm a figyelmedet, Barátom!

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    A férfibánatról mindig ez az Al di Meola-szám jut eszembe. Írásodról is:

    https://www.youtube.com/watch?v=OualtpEOKQg

    1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

      hm… Leragadtam Mola-nál.
      Igen, néha ilyen. (Nálam ritkán. Általában inkább keserűbb.)

      1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

        Mola… Szóval Meola, na…

  3. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    Sokáig azt hittem, nincs férfibánat.
    Néhány éve tudom: van. És erősítettél hitemben.:)

    1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

      Van az, bizony!
      Aztán hol így, hol úgy. Hol belehal az a férfi, hol meg dupla pacal. (Esküszöm, az utóbbi a jó megoldás.)

  4. Avatar Mityka szerint:

    nagy a vörösboros igazságod

Vélemény, hozzászólás?