Tegnap visszavittem a tavat

a szőlőt akácos falta föl
a dűlőút beton-kérget növesztett
mintha csomót kötöttek volna
a madarak csőrére csend lett

talán miattam ki visszahoztam
a tavat tanyákat szekereket
talán zavarában az Idő próbálta
betapasztani a réseket

melyeken beömlött az almáskert
az ól a nádirigó fészke s amint
a nyesőnyél-napóra delet mutat
(anyám mosolyog apám lécet
keres hogy beszögezze a kutat)

fönn sas kering riadt gerle
búvik a lomb rejtekében
a kerítésen még nincs kapu
csupán akkora rés hogy
a szekér éppen beférjen

Kelebia, 2015. május 15.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    És még mennyi mindent (visszavittél), Barátom!
    És nem csak visszavitted: megelevenítetted — HULLÁMZIK!

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Már a címéből tudtam, hogy a te versed.

Vélemény, hozzászólás?