Szonáta öthúrú hegedűre

moccan a szúnyogháló a redőny résein
a madarak torkában megül a hideg városi por
a kávé felszínén szivárványos csepp vibrál olaj – koffein
benzinszagú szikrát serceg a kanóc
kátrány tíz milligramm nikotin nullaegésznyolc
hajnal és kondenzcsíkok a lakótelep felett

állott zörgés ömlik a csapból borotva mar
ráncokat arcomra épp mint az idő
ujjaim hegyén álomcseppek kapnék utánuk
markolnám a vizet
telefonok – Short Message Service – elektronikus
levél hiány karakterekbe fogalmazva
mosolyod mikor kucorodik simogatásom alá
megszürkült vágyak sodródnak alattunk széles
iszapos mederben
bizonytalanságból vert híd ível felette
távol tartja egymástól a partokat

szivárványos csepp a kávé felszínén, olaj – koffein
szikrát sercegő kanóc benzinszag kátrány
nikotin hideg városi por lepedék a torkomon
szúnyogháló fényrések a redőnyön
madarak és hajnal a lakótelep felett

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Ismerős dallam, és kedvemre szól.
    Üdv, Baráton.

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Egyre inkább úgy tűnik, a kávé az egyetlen megbízható és biztos pont. Az örök hűséges.

  3. Szép az élet… Csuhaj!
    Gratulálok, Druszám!

Vélemény, hozzászólás?