Sínen ez igazság

Hideg van. Egy illető a jeges sínen nyugtatja fejét. Az emberek jönnek, mennek, mígnem egy rendőr, a hozzá legközelebb állóra ordít.
– Hé, maga, embertelen ember, hozzon egy kispárnát mielőtt megfázna ez az úr!
– Elnézést kérek, nem hurcolok magammal állandóan vánkosokat…
– Odamenjen, abban az üzletbe – helyesbítek rohanjon -, mert már látom az érkező kocsit! Mondja meg, sürgősségi vásárlás lesz! Ha visszaér, megússza egy sima figyelmeztetéssel!
– Bocsánatot kérek, biztos úr, mi lenne, ha párnavásárlás helyett mondjuk lehúznánk kellemetlen fekhelyéről az odakeveredettet?
– Szégyentelen! Nem elég, hogy elmulasztja a segítségnyújtást, még bele is szól mások életébe!
– Érzem, nagyon sovány, talán ötven kiló sincs… Leveszem egyedül…
– Meg ne próbálja, mert egyszerre hívok mentőt és rabszállítót!
– Értem, uram…
A villamos közeledett, és bár szép világunkban minden csendes és nyugodt, de egy picikét most még jobban elcsendtelenedett a tér. A kérdező abbahagyta a mérlegelést, kilépett a latolgatás szakaszából, mert a szerelvény már olyan közel volt, hogy a párna sem melegítette volna át a sínen fekvő tarkóját, ő meg mire lehajol, lábon ragadja és hátraráncigálja, kifut az időből. Minimum megskalpolódik.
Rávetődött, jó nagy lendülettel, úgy mint a szumósok, csak távolabbról. Remekül mérte fel a helyzetet, tökéletesen csúsztak át a sínpáron.
– Mit csinált, maga emberszemétség!? Beleártotta magát egy jóhiszemű állampolgár sínes életébe! Most már szüntelenül síntelenül kellene élnie.
– Főnök, legalább addig várjon, amíg lemászom róla. Ez az ember nem reagál!
Közben odakeveredett egy másik segítőkész törvénybontó is.
– Alig ver a pulzusa…
– Maga orvos, hékás!? Ne okoskodjon annyit, villámgyorsan húzzon odébb, mert jön a szerelvény! Akarom mondani jött, és megállt úgy egy méterre…
A rendőr odalépett, bekopogott a villamosajtaján, bekiáltott.
– Tolasson vissza kérem, egy úriember kívánságát szeretném teljesíttetni! Maguk ketten tegyék vissza az urat a helyére, maga pedig teljes sebességgel indítson!
– Jól értem a kérését?
– Rendfokozat, vagy uram! Világos?
– Uram…
– Tökéletesen! Nem gátolhatja meg senki álmainak beteljesedését! Mars fel, és rettentően felcsigázott sebességgel indítson, előbb hátra, aztán előre!
– Nem!
– Mit mondott???
– Nem, és még egyszer nem!
– Álljon oda, azok mellé!
Közben megérkezett a mentő, a másik oldalról a rohamkocsi. A mentőstiszt megállapította a hölgyről – mert nem úr volt végül is -, hogy diabetikus kómában fekszik. Belepumpált egy nagy adag glükózt, amitől enyhén megmozdult.
– Hozzanak már egy hordágyat!
A hölgy felült, meglátta a rendőrt, ettől azonnal hátrahanyatlott. Úgy látszik, a beszélgetésből elég sokat hallott, tehát nem volt tökéletesen eszméletlen állapotban. Szerencséjére, az egyik megmentő cipőjére zuhant a feje. Fölrakták a rohamkocsira és heves szirénázással indítottak.
A másik irányba, három bűnözővel indult el a rendőrautó, s mert többen tanúskodtak, egyenként három és hat év közötti letöltendő börtönbüntetést kaptak.
A hölgy kikerült a kórházból, szerencséjükre – már csak azért is, mert nős férfiak voltak  – mind a háromba beleszeretett, így az évekig tartó jogos bűnhődés ideje alatt, az összes látogatási napon felpakoltan érkezett ő is nejeik mellett. Az őrmestert hősiességének elismeréséül egyből előléptették alhadnaggyá, és őrsparancsnok lett. Most már mindenki megnyugodhat, amerre ő jár, arra az igazság fog diadalmaskodni…

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Fog?
    Már diadalmaskodott is, nem is akárhányszor, Barátom.
    És nem tegnap, sőt, nem is tegnapelőtt óta…

    1. Jól elírtam, Barátom… 😉
      Köszönöm! 🙂

Vélemény, hozzászólás?